Lilakonyha - Távfőzünk: 2012

A cím magáért beszél, de azért lássuk mi is történt: 2012 karácsonya, G elhatározza, hogy Paris Breastet süt. Vagy ha azt nem is, akkor külön darabokban mini képviselőfánkokat, de az alap ugyanaz. Hát jó. Az előző égetett tésztás poszthoz képest itt egy darab kép sem lesz, annyira szégyellem az egészet, hogy inkább nem fotóztam, és igazából nem is szívesen mutatnám meg, ha lenne kép.

1. sztori: december 24, délután.
Bea receptje alapján elkészítem a tésztát. Finomlisztből. Folyós kicsit, de azért ott marad a tepsin, ahova rakom, bár Bea szép karikájától bőven elmarad. A múltkori (problémának hitt) problémát kiiktatva egy másik sütőben, a szomszédos lakásban sütöm meg. Kétszáz fok, harminc perc, csodás. Kicsit emelkedik a tészta, pirul... és az emelkedés megáll másfél centinél.
Nem baj, én már ennek is örülök, karácsonyi hangulatban üzenetet küldök Beának, hogy nézd, itt van, hát karácsonykor még ez is sikerül. Mire elküldöm a képet neki,a tészta visszaszivacsosodik, és lelapul.

2. sztori: december 24, kora este
Csinálok egy ugyanolyan tésztát, picit kevesebb tojással (macska örül). Kuglóftepsibe teszem, ott folyjon el, ha tud. Elfolyni nem tudott, és fel is emelkedett kicsit, sőt, volt, ahol ki is pukkadt, olyan szépen alakult. Határozottan jobb, mint a második, szépen pirul, a sütőt néhány perc után 200-ról 180 fokra vettem vissza, hogy ne keményedjen meg olyan hirtelen a teteje, mint az előzőnek. Csodás, magas. Kicsit hagyom a nyitott sütőben, amikor kiveszem, szikkadt. 10 perc telik el, ismét gumiszerű-szivaccsá alakul és belapul.
Ezekről inkább nem készítettem képet.

3. sztori: december 25, délelőtt
A felső lakás és a sütő tulajdonosa kíváncsi lett, felcsapta a Horváth Ilona-szakácskönyvet, és az ottani égetett tészta recept alapján (az eljárás ugyanaz, de 2 dl víz, 10 dkg zsír - nevezetesen kókuszzsír, 20 dkg liszt keverve finom- és réteslisztet, valamint 5 tojás) nekiáll sütni, és délelőtt robog le a frissen sült egész tepsinyi gyönyörű, 5-8 cm magas képviselőfánkokkal. :-) Ehhez nem volt közöm. De a desszerthez ezt használtam fel, az első kettőt pedig kidobtam.

4. sztori: december 25, késő délután
Az ő receptje alapján nekiállok megsütni (merthogy maradt a fánkból, de annyira megcsappant a fánkállomány, hogy önmagában kevés a másnap érkező vendégekhez). Mindent úgy csinálok, ahogy mondta. Elmondása szerint ez egy kicsit nyúlós, de nyújtható tészta lesz, amit utána fel kell kockázni és diónyi gömböket formálni a tepsin, majd egy órát pihentetni, és végül a sütés ugyanaz, mint korábban. Oké. Amikor belenyúlok a tésztába, hogy nyújtanám, mindenhova ragad, valami megint nem jó. Lehívtam őt, hogy nézze már meg, hogy az övé is ilyen volt-e. Határozott nem a válasz, pedig ugyanazokat használtuk hozzá, ugyanolyan mennyiségben. Tanácstalanul nézünk mindketten, majd kidobjuk a nyers tésztát, és drótkefével legyógyítom a gyúróódeszkáról a nyers tésztacafatokat.

Ezek után megkértem, hogy süssön holnapra is egy adagot nekem, én a közelébe sem megyek, nehogy elrontsam, cserébe adtam neki szaloncukrot és teát. Várom a holnap reggelt. :-)))